Gemenc - Kisvasúti nap 2008

Meg kell, hogy mondjam, ez a gemenci kirándulás minden várakozásom ellenére közel sem volt a legjobb.
Először is hideg volt. Nagyon hideg.
Másodszor pedig nyitott kocsik voltak! Illetve voltak fedettek is, kályhával fűtöttek, csak, hoppá, azok le voltak foglalva csoportoknak! Úgyhogy agyon fagytunk. Meg is betegedtem.
Harmadszor többször leordibálta a fejünket egy erdész. Oké, hogy ránk szól ha valami olyant csinálunk, amit nem szabadna. De nem ilyen stílusban, és főleg nem ilyen gorombán! Mellesleg, nem is tudtam, hogy mikor rááll a mozdony a szerelvényre, nem szabad a kocsikban tartózkodni! Például Sárbogárdon se szokták kipakolni a halom utast, mikor a dízelmozdony helyett elénkraknak egy villanyt. Elég vicces lenne. Szóval ebbéli tudatlanságunk okán nem kellett volna ilyen lecseszős stílusban ordibálni velünk. No mindegy.
Negyedrészt, hát eléggé szervezetlenség volt. Szerintem három nagyon jó program volt, de ha az egyiken résztvett az ember, lemaradt a többiről. Szívás. Ha kétszer akart gőzösözni, akkor lemaradt az ebédről. Meg hasonlók.
Mellesleg a "Fotókiállítás" címet viselő program elnevezése igen csalókás volt: a Dunapart megállóhelynél volt fölállítva a réten két farostlemez tábla, amire ki volt téve néhány "igen művészi" fotó, mint például: egy csomó ember a kaja körül. Vagy: egy halom ember a nyitottkocsiban. Húúú... Szóval, valami profi természetfotókra, vagy ilyesmire számítottam, erre...
Hogy valami jót is mondjak...
Először is: Rezét. Ugyan olyan gyönyörű- séges volt, mint mindig. Imádom. :)
Másodszor: az ebéd valami hihetetlen finom volt! Jó kiadós, tartalmas, és hatalmas adagot kaptunk a két ebédjegyünkért cserébe.
Harmadszor a vasútmodell kiállítás nagyon színvonalas volt, a "Pécsi Gyors" nevű vasútmodellező klub munkáit tekinthettük meg.

Na és most jöjjön a részletes mese:
2008. szeptember 20., Szombat
Reggel 7 óra
Ébredés. Kóma. Készülődés. Termosz, forró tea. Késésben vagyunk.
Reggel 8 óra 10 perc
Rohanáás! Bevágódunk Somival a kocsiba, anyu visz ki minket Pörbölyre. Ugyanis nem volt megfelelő időben se vonat se busz.
Reggel 8 óra 40 perc
Pörböly. Hideg van. Jéghideg. Semmiről sem maradtunk le. Okés, jegyek vétele. Egy fél vagyon. Nembaj. Irány a Rezét! Megtaláljuk, éppen szürcsöli a vizet. Ugyanolyan szépségesszép mint még tavasszal, mikor utoljára láttam. :) Hajtányosok készülődnek. Vannak vagy hárman. A kis autószerű bordó izé is jelen van. Szerintem cuki. Somi szerint giccs.
Szandra is itt van. Ő évfolyamtársam. A szülei vasutasok. Jókat szoktunk beszélgetni a suliban, meg olvasgatni az Indóházakat, amiket Somi szokott nekem szállítani. :)
Szóval, várakozás, nézelődés: néhány másik mozdony megtekintése, stb. Irány a nyitott kocsik.
Rezét rááll a kocsikra. A bunkó erdész leszedi a fejünket.
Aztán, hoppá! Rezétnek levág a gőzszelepe! Kicsit túltöltötték. Percekig ömlik belőle a tejfehér gőz. Gyönyörű, fennséges látvány.
Utazunk, jó sokáig. Közben össze- futunk másokkal is. Néhol megállunk, várunk egy kicsit. Például az egyik ilyen megállás alkalmával vettem észre, hogy Gemencen új színterv lépett érvénybe: a terepszínű foltos. Aztán végül, mikor már összefagyott mindenki, megérkezünk Dunapartra. Ott vár minket a hajó. De mi nem megyünk vele, mert Rezéttel akarunk visszamenni. Kár, hogy kihagytuk, így utólag.
Na, aztán zötyögünk Pörbölyig. Megsimizzük a kocsik elé befogott pacikat. A lovaskocsizást sem próbáltuk ki, mivel nem vagyok túlzottan oda a lovakért, az az igazság. Aranyosak, de csak messziről, esetleg egy simi erejéig.
Ezek után megebédelünk, majd megnézzük a vasútmodell kiállítást. Nagyon tetszett. Főleg a kis gőzösök, meg az egyik folyó kialakítása. Amúgy teljesen nem értek hozzá, csak csodálom.
Aztán irány a pörbölyi vasútállomás. Megállunk egy váltónál. Somi magyaráz: függőleges téglalap, ha egyenesben áll; gyök felől vízszintes, ha kitérőben; csúcs felől pedig a kitérés irányába mutató nyilak. Majd egyszer csak valami furcsa nagy zörejt hallunk és ugrik egyet a váltó. Én meg hátra kettőt ijedtemben. Így a függőleges téglalapból vízszintes lesz, és egy újabb zökkenés kíséretében megint függőleges. A váltókezelői őrhelyre pillantva meglátjuk a vigyorgó baktert. Nagy vidáman megköszönjük neki a szemléltetést, aztán indulunk tovább.
Hát, hú, hogy most Pörbölytől Bátaszékig milyen szerelvénnyel mentünk... Azt hiszem Bhv-ban ültünk! Meg voltak By-ok is. Bátaszéktől Szekszárdig pedig az egyik kedvencem: egy BDzx-ben utaztunk. :)
És hát ennyi volt kis történetünk, hazaértünk.

Képek: http://picasaweb.google.hu/Dreamer920831/GemenciKisvasTiNap2008#