Na aztán egyszer csak megérkeztünk, és nagy izgalmak közepette, szívem a torkomban, becsörtettünk a kisvazsúúthooz, a Balatonfenyves GV nevezetű állomásra. Egészen távolról lehetett már hallani valami furcsa, csengő-bongó hangokat. Ahogy odaértünk az állomás elé, ezen hangok forrását is megismerhettük: egy egész zenekar volt ott! És mind xilofonon játszottak! Na, ezt hallgattuk egy kicsit, aztán célba vettük a fűtőházat. Mentünk, mendegéltünk, épp a fűtőház oldala mellett haladtunk el, amikor a mellettünk futó vágányon egyszer csak megindultak velünk szembe a hajtányosok! Na, akadt is ismerős, integettünk rendesen Somival. Természetesen Nyunyuka is ott volt, a hajtányával!
Aztán folytattuk utunkat. A fűtőház mellett nézelődtünk, hát, ott iszonyatos roncsok vannak! Teherkocsik, kisebb, nagyobb, mindenféle, személykocsik ott rohadnak szét kint, C50-es, meg hasonlók... Szóval szörnyű látvány.
Ezután visszabaktattunk az állomásépület elé. A vonatban gyorsan lefoglaltunk helyet magunknak, aztán az ablakon kinézelődve hallgattuk a helyi polgármester, meg a MÁV képviselőjének a beszédét. Majd nemsokára megindult a vonat, az Mk48-as mozdonnyal az élén, ami csak úgy ontotta magából a füstöt! Fene se tudja, miért... Valami hihetetlen lassú sebességgel döcögtünk, úgyhogy alkalmunk nyílt szemügyre venni a gyönyörű tájat, nagy réteket, melyeket kisebb mocsaras részek, nádas, és facsoportok tarkítottak. Egyszer csak megérkeztünk Imremajor megállóhelyre, ahol megállt a vonat, és betértünk a Majorka nevű csárda udvarába.
Itt bográcsos gulyást főztek. Vettünk kajajegyet, és sorba álltunk a levesért. Amikor ez megvolt, kerestünk helyet, hogy hova ülhetnénk, Nyunyu intett, hogy üljünk oda hozzájuk, így hát ez is elrendeződött. Eszegettünk, a többiek beszélgettek, de mi nem nagyon tudtunk Somival bekapcsolódni.
Így hát megnéztünk egy kicsinyke vasútmodell kiállítást, megnéztük a bazáros asztalkát is. Ott minden félét lehetett kapni, naptárat, képeslapot, memóriakártyát, hűtőmágnest, kulcstartót, vasútmodellt... és persze minden vonatos volt. :) Somival vettünk egy Nohab-os naptárat, és egy képeslapot a kisvasútról.
Na, aztán kimentünk a pálya mellé, ahol a hajtányok álltak szép libasorban. Mi Somival egy hajtány mellékkocsira kéretőztünk föl, és indultunk Csisztára. Az erre tartó vonalon vonat nem közlekedik a pálya rossz minősége miatt, de a hajtányok bírták a strapát. Kisebb-nagyobb megállásokkal - útközben Sínbiciklis hajtánya sajnos kissé lerobbant -, de elértük úticélunkat. Ott egy kicsit pihentünk, aztán visszaindultunk, de ezt az utat már Nyunyu hajtányán ülve tehettem
Lassan közeledtünk Imremajorhoz, szembetalálkoztunk Potóval, aki elkezdett futni utánunk, hogy fölkéreckedjen valahova, de senki nem vette föl. Pedig Tóth Gábor hajtányának a mellékkocsiján volt még vagy három szabad hely!
Az állomás felé több kisiklás is történt, szerencsére Nyunyuka hajtánya alattunk jól bírta a strapát, úgyhogy mi csak nevettünk a többieken, akik néha ugrottak egy nagyot, amikor hirtelen ledöccentek a sínről a kerekek. Aztán egyszer csak letörött Tóth Gábor hajtányának a mellékkocsijának az egyik kereke! Na, akkor azt otthagytuk az út szélén, később jött a Bözsivonat (a Kemencei Erdei Múzeumvasútról áthozott Bözsi nevű mozdonyka, meg egy szintén KEMV-es kocsi), és fölszedték. Miután beértünk az állomásra a fűtőház felé vettük az irányt. Nyunyuka hajtánya az utolsó néhány méteren fulladt ki! :( De nagyon jó volt ez a délután.
Este még egy menetrend szerinti vonattal elmentünk egy másik vonalat bejárni, így hát elvonatoztunk Somogyszentpálig, majd vissza. Majd elbúcsúztunk a többiektől, akik még kimentek Csisztára, mert ott volt a szállásuk. Ez után Somival mi is elmentünk a szállásunkra, és aludtunk egy jóó nagyot a kényelmes, puha franciaágyban, ez után a fárasztó nap után.
További képek: http://picasaweb.google.hu/Dreamer920831/BalatonfenyvesiGazdasGiVasT#
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése