Rögtön bele is vágok a lecsóba: kis csapatunk nekivágott a munka ünnepén, hogy felkeresse a hűség városát. El is regélem nyomban.
Szereplők
Anyu - akit felesleges definiálni, és lehetetlen is
Panni - aki a húgom
Somi - akit szintén nem lehet szavakba önteni, de az egyszerűség kedvéért: a barátom
Nóra - azaz ÉN, szerény személyem
Május 1.
Küldetés célja: Panni vasútmániássá nevelése. Szerencsés esetben eljutás Sopronba.
Szekszárd állomásról 7:28-kor indult a
vonatunk. Bz. Mi más? A mellékkocsi hátuljában ültünk, így remekül megfigyel-hettük az egyre távolodó tájat. Panni persze már a Bz-től is el volt ájulva, féltem, hogy jobban fog neki tetszeni még a Bhv-nál is. Mert hát ugye fontos hogy az ember első élményei milyen mozdonnyal/kocsival kapcsolatban vannak. Én is hasonló okok miatt imádom a - lehet hogy nem túlzottan figyelemreméltó - remot M47-est.
__Na, szóval Sárbogárdig Bz-vel utaztunk, meg onnan Székesfe-
hérvárig is. De Sárbogárdtól már egy Bdzx-ben ültünk, amit ugye imádok, mert nem lett még a felújítás áldozata. Két és háromszemélyes támla nélküli műbőr ülések, az előtér és az utastér közötti falban is megvan az ablak, ezáltal sokkal tágasabb, világosabb hatása van a kocsinak. Somi kalauzkulcsának köszönhetően bekukucskáltunk a poggyásztérbe is, amely üresen tátongott.
__Fehérvárig persze csigalassúsággal mentünk, volt ahol 10-es lassújel volt. Hát, turistavonat... Tökéletes volt a nézelődéshez, a tájban való gyönyörködéshez.
__Na, Székesfehérvártól Szombathelyig persze heringjárat volt. Amúgy eleinte halberstadti kocsikban ácsorogtunk, aztán Veszprémnél leszállt egy csomó biciklista a Bdbh-ból, úgyhogy a tömeken átverekedve magunkat le tudtunk ülni. Aztán csak elzötykölődtünk Szombathelyig...
__Ahol pedig is... sikeresen lekéstük a 13 óra után egy kevéssel induló vonatot. Történt ez úgy, hogy Somi azt mondá: Na, ez itt egy repceszín Gysev vonat, pont a jó irányba van a mozdony, csak ez lehet az. Felcuccoltunk. A hangos be is mondta, hogy vonat indul a negyedik vágányról Sopronba. Mi nem ott voltunk. Lementünk megkérdezni hogy mi a csuda van...
__Összefutottunk egy kék sisakos, bajszos bácsival. A kedves tolatásvezető úr kérdésünkre ezt felelé: igen, ez a vonat megy Sopronba. De szálljunk végre fel, mert épp tolatnak a valamilyen "a" vágányra. Hogy milyenre, azt sajnos nem lehetett érteni, hiszen a bajusza kitűnő hangfogóként működött. Viszont: azt nem kérdeztük meg, ugyan mikor indul a vonat?
__No de nekünk valami bűzlött. Ekkor már a negyedik vágányon szintén egy repce színű vonat állt, dugig emberekkel. Nálunk egy lélek se. Somimmal és Panni átkutatták a vonatot, és azt a néhány szerencsétlent, akit ott leltek, vallatóra fogták: nem ennek a vonatnak kéne nemsokára Sopronba indulni? De igen - mondák ők - hiszen az az ember, a kék sapekkal, azt mondta, hogy hát bizony ez a vonat megy 13 óra nemtomhány perckor Sopronba.
__Aztán a negyedik vágányon lévő vonat pont abban a szent percben elhagyta az állomást, amikor elvileg a MI vonatunknak kellett volna indulnia. Lepakoltuk mind a 9 darab tömött csomagunkat a vonatról egy padra és elmentünk szépen megkérdezni a forgalmista nénit. Hát és igen... Bizony Kék Sapek elszúrta. Így történt hogy lekéstük a Sopronba tartó heringjáratot.
De nem csüggedtünk, egy kávé után be is vágódtunk az egy órával később induló vonatba, ami háth... igen csak bámulatra méltó volt számomra. Egy Bhv.
__De hogyan, könyörgöm!? Koszosan, büdösen, undorítóan, szétverten? Minden leszerelhető ellopva? Na? Na? Beugrik valamelyik vasúttársaság vonatain eltöltött út hangulata?? Szeretjük mi a MÁV-ot, de azért összeszedhetné magát... És valaki közölhetné már velük, hogy ROSSZ IRÁNYBA HALADNAK!! Látszatberuházások? Hú de modernek vagyunk! Még a WC ajtóhoz is gombot használunk, nem kilincset, hogy minél gyakrabban csődöt mondjon! Ja, és képzeljétek, átváltottunk a kárpitos ülésre! Eddig se tudtuk takarítani a vonatokat, de most még jobb lesz: a kárpitból még ha akarnánk se tudnánk kiszedni a mocskot! Hja, és ezekért a modern körülményekért pótdíj is jár ám! Mint a Sugovica IC-re. Mert nagy szó ám, ha egy elvileg elővárosi vonatocskán tölthetsz három órát Pestig, miközben szétzsibbad a hátsó feled a 2 centi vastag szivacson, amit a műanyag ülésre tettünk luxusként. Erre van pénz. De egy csomó
állomásépület roskadozik, meg még sorolhatnék egy csomó mindent, de minek? Hisz gondolom ti is tapasz-taljátok...
__Na, hát kérem szépen, a Gysev más világ! Hol is tartottam? Ja, Bhv. FELÚJÍTVA! Nem minden modern izéra lecserélve! Viszonylagos tisztaság. Plüss ülések. Van függöny!!! (Méghozzá MÁV-os) És hát ugye nem kell bemutatnom, hogy egy Bhv ülés milyen kényelmes tud lenni... Említenem sem kell, hogy a legtöbb állomásépület amit láttam szintén fel volt újítva, még akkor is, ha érdekes színekben pompázott.
__Na meg a táj is micsoda színekben pompázott: pont mint a vonatok és az állomás épületek. Szerintem ezek még a vidéket is átfestették az egységes színterv kedvéért! Végig az ablaknál tolongtunk az úton.
__És persze szerencsésen megérkeztünk Sopronba. Az állomásépület kívülről nem egy nagy szám, bár az óratorony azért figyelemre méltó. Viszont belülről akad egy pár szépség.
__Ezek után elfoglaltuk a szállást. Taxival mentünk, mert a busz elég drága volt (fejenként 225 Ft!!!). Aztán pedig tettünk egy sétát a belvárosban és vacsoráztunk egy finomat.
És ezzel az idilli kis képpel le is zárnám a beszámolót erről a napról.
Küldetés: Teljesítve.
