Gemenc - Kisvasúti nap 2008

Meg kell, hogy mondjam, ez a gemenci kirándulás minden várakozásom ellenére közel sem volt a legjobb.
Először is hideg volt. Nagyon hideg.
Másodszor pedig nyitott kocsik voltak! Illetve voltak fedettek is, kályhával fűtöttek, csak, hoppá, azok le voltak foglalva csoportoknak! Úgyhogy agyon fagytunk. Meg is betegedtem.
Harmadszor többször leordibálta a fejünket egy erdész. Oké, hogy ránk szól ha valami olyant csinálunk, amit nem szabadna. De nem ilyen stílusban, és főleg nem ilyen gorombán! Mellesleg, nem is tudtam, hogy mikor rááll a mozdony a szerelvényre, nem szabad a kocsikban tartózkodni! Például Sárbogárdon se szokták kipakolni a halom utast, mikor a dízelmozdony helyett elénkraknak egy villanyt. Elég vicces lenne. Szóval ebbéli tudatlanságunk okán nem kellett volna ilyen lecseszős stílusban ordibálni velünk. No mindegy.
Negyedrészt, hát eléggé szervezetlenség volt. Szerintem három nagyon jó program volt, de ha az egyiken résztvett az ember, lemaradt a többiről. Szívás. Ha kétszer akart gőzösözni, akkor lemaradt az ebédről. Meg hasonlók.
Mellesleg a "Fotókiállítás" címet viselő program elnevezése igen csalókás volt: a Dunapart megállóhelynél volt fölállítva a réten két farostlemez tábla, amire ki volt téve néhány "igen művészi" fotó, mint például: egy csomó ember a kaja körül. Vagy: egy halom ember a nyitottkocsiban. Húúú... Szóval, valami profi természetfotókra, vagy ilyesmire számítottam, erre...
Hogy valami jót is mondjak...
Először is: Rezét. Ugyan olyan gyönyörű- séges volt, mint mindig. Imádom. :)
Másodszor: az ebéd valami hihetetlen finom volt! Jó kiadós, tartalmas, és hatalmas adagot kaptunk a két ebédjegyünkért cserébe.
Harmadszor a vasútmodell kiállítás nagyon színvonalas volt, a "Pécsi Gyors" nevű vasútmodellező klub munkáit tekinthettük meg.

Na és most jöjjön a részletes mese:
2008. szeptember 20., Szombat
Reggel 7 óra
Ébredés. Kóma. Készülődés. Termosz, forró tea. Késésben vagyunk.
Reggel 8 óra 10 perc
Rohanáás! Bevágódunk Somival a kocsiba, anyu visz ki minket Pörbölyre. Ugyanis nem volt megfelelő időben se vonat se busz.
Reggel 8 óra 40 perc
Pörböly. Hideg van. Jéghideg. Semmiről sem maradtunk le. Okés, jegyek vétele. Egy fél vagyon. Nembaj. Irány a Rezét! Megtaláljuk, éppen szürcsöli a vizet. Ugyanolyan szépségesszép mint még tavasszal, mikor utoljára láttam. :) Hajtányosok készülődnek. Vannak vagy hárman. A kis autószerű bordó izé is jelen van. Szerintem cuki. Somi szerint giccs.
Szandra is itt van. Ő évfolyamtársam. A szülei vasutasok. Jókat szoktunk beszélgetni a suliban, meg olvasgatni az Indóházakat, amiket Somi szokott nekem szállítani. :)
Szóval, várakozás, nézelődés: néhány másik mozdony megtekintése, stb. Irány a nyitott kocsik.
Rezét rááll a kocsikra. A bunkó erdész leszedi a fejünket.
Aztán, hoppá! Rezétnek levág a gőzszelepe! Kicsit túltöltötték. Percekig ömlik belőle a tejfehér gőz. Gyönyörű, fennséges látvány.
Utazunk, jó sokáig. Közben össze- futunk másokkal is. Néhol megállunk, várunk egy kicsit. Például az egyik ilyen megállás alkalmával vettem észre, hogy Gemencen új színterv lépett érvénybe: a terepszínű foltos. Aztán végül, mikor már összefagyott mindenki, megérkezünk Dunapartra. Ott vár minket a hajó. De mi nem megyünk vele, mert Rezéttel akarunk visszamenni. Kár, hogy kihagytuk, így utólag.
Na, aztán zötyögünk Pörbölyig. Megsimizzük a kocsik elé befogott pacikat. A lovaskocsizást sem próbáltuk ki, mivel nem vagyok túlzottan oda a lovakért, az az igazság. Aranyosak, de csak messziről, esetleg egy simi erejéig.
Ezek után megebédelünk, majd megnézzük a vasútmodell kiállítást. Nagyon tetszett. Főleg a kis gőzösök, meg az egyik folyó kialakítása. Amúgy teljesen nem értek hozzá, csak csodálom.
Aztán irány a pörbölyi vasútállomás. Megállunk egy váltónál. Somi magyaráz: függőleges téglalap, ha egyenesben áll; gyök felől vízszintes, ha kitérőben; csúcs felől pedig a kitérés irányába mutató nyilak. Majd egyszer csak valami furcsa nagy zörejt hallunk és ugrik egyet a váltó. Én meg hátra kettőt ijedtemben. Így a függőleges téglalapból vízszintes lesz, és egy újabb zökkenés kíséretében megint függőleges. A váltókezelői őrhelyre pillantva meglátjuk a vigyorgó baktert. Nagy vidáman megköszönjük neki a szemléltetést, aztán indulunk tovább.
Hát, hú, hogy most Pörbölytől Bátaszékig milyen szerelvénnyel mentünk... Azt hiszem Bhv-ban ültünk! Meg voltak By-ok is. Bátaszéktől Szekszárdig pedig az egyik kedvencem: egy BDzx-ben utaztunk. :)
És hát ennyi volt kis történetünk, hazaértünk.

Képek: http://picasaweb.google.hu/Dreamer920831/GemenciKisvasTiNap2008#

Melegszendvics paradicsommal és főtengelycsapággyal

Hozzávalók:
-2 szelet kenyér
-Csabai vastagkolbász
-Trappista sajt
-1-2 paradicsom
- Fáradtolaj
-MIB kuliból származó eredeti kopott román csapágy

Elkészítés:
Fogunk két szelet kenyeret, és megkenjük margarinnal. A csabai vastagkolbászból vékony szeleteket szelünk, és ráhelyezzük a kenyérre, majd annyi Trappista sajtot reszelünk rá, hogy beborítsa a szendvicsünket. A Német Demokratikus köztársaságban készült AKA Acosta Party Grillünkben, vagy magyar hamisított változatában sütjük, míg a sajt meg nem pirul a tetején. Míg a szendvics sül, a főtengelycsapágyat a fáradtolajban jól átforgatjuk. Végül fölszeleteljük a paradicsomokat.

Tálalás:
A paradicsomszeleteket egy kis tányérra ízlésesen elhelyezzük, és a MIB kuliból származó eredeti kopott román csapággyal együtt a melegszendvicsek mellé készítjük.

Jó étvágyat!

Makrománia III. - Vegyes képek

Szekér

Tegnap Keselyűsön jártamban találtam ezt a szerencsétlen párát. Szerintem nagyon kis hangulatos.

A bizonytalan

Mélázva ballag el mellettem a nap
Unottan nézek utána,
Ódon hang kong bennem, a bizonytalan,
A szándékot összekuszálva.

Révetegen sóhajt a fátyolos éj,
Hangját a távolba zengve.
Ugyan kihez röpíti szeszélyes szél
Ily keserűn nevetve?

Makrománia II. - Szőrös izék

Körbenézelődtem a kertünkben...

Makrománia I. - Ájtatos manó

Avagy imádkozósáska. Lekaptam a kertünkben. Kicsit dühös volt a birizgálásért, félelmetes hangokat adott ki a szárnya és a potroha összedörzsölésével. Ennek ellenére nagyon jó modell volt, még szét is tárta a szárnyait, hogy még szebben mutasson a képen. :)

Balatonfenyves - Hazafelé

Újra itt. Még meg kell említenem a Balatonfenyvesről való hazautat, amit másnap, azaz szeptember 7-én tettünk meg Somival.
Először is fölkeltünk fél hétkor, majd a panzió rendkívül segítőkész tulajdonosa elvitt minket autóval a vasútállomásig. A pénztárban kaptam egy széép hosszú reformjegyet. Majd fölszálltunk a Fonyód felé tartó vonatra, ami ugyan olyan volt, mint amin idefelé utaztunk Székesfehérvártól. Csak most nem volt heringjárat a korai időpont miatt.
Aztán Fonyódra megérkezvén átszálltunk egy mucus kis Bz mellékkocsijába, egy BDzx-be! De ezen az volt ám az érdekes, hogy ugye poggyászteres volt, és az ilyeneket még nem újították fel. Szóval az előteret és az utasteret elválasztó falban először is volt egy hatalmas ablak! Műbőr ülések voltak, viszont igen vékonykák és kényelmetlenek. Egyik oldalon három, a másik oldalon két személyesek. Háttámlájuk elég alacsony volt, mivel alacsonyabb termet vagyok, a lapockámig ért, fejtámla egyáltalán nem volt, de nem is kellett, hisz ha az ember aludni akart, kényelmesen elfekhetett a háromszemélyes ülésen. Mindezt összegezve a látvány gyönyörű volt! Nem úgy mint a felújított Bz motorkocsiknál, ami, szép, szép, de az az undorító színű kárpit, amibe beleragad minden mocsok... Na de ne legyünk ennyire válogatósak. Be kell ismernem, hogy valami minél régebbi, annál jobban szokott tetszeni, szóval ezért favorizálom a felújítatlan BDzx-et.
Egy szó, mint száz, tehát egy ilyenben utaztunk. Ez nagyon is jó lett volna, ha pár megállóval arrébb az egyébként addig tök kihalt kocsiba nem száll fel egy népes roma család. Azzal, hogy romák, semmi bajom nincs, félre értés ne essék. Csak azzal, hogy hangosak. Egy anyuka, és négy gyerek. Az egyik még csecsemő, az nem is csinált galibát. Hanem annál inkább a nagyobbak! Akik olyan 4 és 8 év között lehettek. Hát azok majdnem szétszedték a kocsit. Az üléseken mászkáltak keresztül kasul, szétszórták a szotyit, a fal melletti kis asztalkának alig nevezhető polcszerűségen ültek, álltak, kiabáltak, tépték egymást, meg mindent, amit el lehet képzelni. Az anyjuk meg persze ordibált velük. Eddig remek... Aztán csatlakozott hozzánk nemsokára az apuka is. Az meg elkezdett énekelni. Nem mondom, egész jó zenei érzékkel rendelkezett, kár, hogy eléggé úgy hatott a hangja, mintha erős dohányos lenne, és szerintem az is volt. Az érdekes gyereknevelési módszereiről már nem is beszélve: "Szétloccsantom az agyadat, ha nem maradsz nyugton!" vágott oda egy teli üdítősüveggel a gyereknek. Na de Kaposváron innen is megszabadultunk. Közben a reformjegyem szép cakkos, lukacsos lett.
Szóval, Kaposváron átszálltunk, egy Dombóvár alsóra tartó szerelvényre. Csak úgy néztem, amikor az állomásra beérkező vonat mellettem elsuhant, és olvasgattam a kocsikon a betűket: Ao, Bo, Bdbh, B, hasonlók... Nem túl tapasztalt országjáró lévén én még nem láttam ilyeneket. Kértem is Somit, miután fölszálltunk, hogy tegyünk egy sétát végig a vonaton, hadd látom meg a belsejüket is. Ő meg persze nagyon szívesen elkalauzolt engem. Így hát megtudtam, hogy a másodosztályú, műbőr ülésekkel rendelkező, fülkés Bo lengyel származású, csakúgy, mint az Ao, ami viszont már első osztály, szintén fülkés, plüss üléses. A Bdbh-ban ugyanolyanok az ülések, mint a Bhv-ban, a különbség az, hogy ez előbbiben van biciklitároló is. Nohát!
Így utazgattunk Dombóvár alsó állomásig, mígnem megérkeztünk. Ott szépen leszálltunk, és megvártuk kedves ismerősünket, nevezetesen Erky-Nagy Dánielt. A Dani becenevű egyén elkísért minket rövid utunkon, melyet Dombóvár állomásig tettünk meg, s volt szíves megmutatni az igen csak érdekes állapotban lévő kocsikat, melyekkel az a szerencsétlenség történt, hogy augusztus 2.-án a Budapest - Dombóvár - Pécs vonalon kisiklottak. Kicsit brutálisan néztek ki.
Ezután egy Bhv kocsiban, előttünk egy doromboló Csörgővel elzötykölődtünk Bátaszékig, majd onnan ha lehet még lassabb tempóban Szekszárdig. Hazaértünk. Azazhogy, meg kell említsem, hogy csak jómagam, ugyanis útitársam, és egyetlen szívszerelmem, Soma még aznap utazhatott vissza Békéscsabára, lévén békéscsabai lakos.

Balatonfenyves - Kisvasúti nap 2008.

A hétvégén (szept. 6-7.) Balatonfenyvesen voltunk a párommal, Somival. Szombat hajnalban 4:20-kor fölkeltünk, összeszedelőztünk, és fél hat körül már a kis Bz motorkocsiban ültünk, Sárbogárd felé robogva! Ott átszálltunk egy Székesfehérvárra tartó vonatra, majd ott egy Balatonfenyvesre igyekvő szerelvényre. Ez utóbbi eléggé heringjárat volt, állóhely is alig akadt. De hát a balatoni vonatok... meg a turisták... De ez valami "húdemodern", németektől vett kocsi volt, műanyag, kárpitozott ülésekkel, szóval tisztára mint a buszban. Hát valami undorító. Bezzeg a jó kis Bhv, vagy esetleg By...
Na aztán egyszer csak megérkeztünk, és nagy izgalmak közepette, szívem a torkomban, becsörtettünk a kisvazsúúthooz, a Balatonfenyves GV nevezetű állomásra. Egészen távolról lehetett már hallani valami furcsa, csengő-bongó hangokat. Ahogy odaértünk az állomás elé, ezen hangok forrását is megismerhettük: egy egész zenekar volt ott! És mind xilofonon játszottak! Na, ezt hallgattuk egy kicsit, aztán célba vettük a fűtőházat. Mentünk, mendegéltünk, épp a fűtőház oldala mellett haladtunk el, amikor a mellettünk futó vágányon egyszer csak megindultak velünk szembe a hajtányosok! Na, akadt is ismerős, integettünk rendesen Somival. Természetesen Nyunyuka is ott volt, a hajtányával!
Aztán folytattuk utunkat. A fűtőház mellett nézelődtünk, hát, ott iszonyatos roncsok vannak! Teherkocsik, kisebb, nagyobb, mindenféle, személykocsik ott rohadnak szét kint, C50-es, meg hasonlók... Szóval szörnyű látvány.
Ezután visszabaktattunk az állomásépület elé. A vonatban gyorsan lefoglaltunk helyet magunknak, aztán az ablakon kinézelődve hallgattuk a helyi polgármester, meg a MÁV képviselőjének a beszédét. Majd nemsokára megindult a vonat, az Mk48-as mozdonnyal az élén, ami csak úgy ontotta magából a füstöt! Fene se tudja, miért... Valami hihetetlen lassú sebességgel döcögtünk, úgyhogy alkalmunk nyílt szemügyre venni a gyönyörű tájat, nagy réteket, melyeket kisebb mocsaras részek, nádas, és facsoportok tarkítottak. Egyszer csak megérkeztünk Imremajor megállóhelyre, ahol megállt a vonat, és betértünk a Majorka nevű csárda udvarába.
Itt bográcsos gulyást főztek. Vettünk kajajegyet, és sorba álltunk a levesért. Amikor ez megvolt, kerestünk helyet, hogy hova ülhetnénk, Nyunyu intett, hogy üljünk oda hozzájuk, így hát ez is elrendeződött. Eszegettünk, a többiek beszélgettek, de mi nem nagyon tudtunk Somival bekapcsolódni.
Így hát megnéztünk egy kicsinyke vasútmodell kiállítást, megnéztük a bazáros asztalkát is. Ott minden félét lehetett kapni, naptárat, képeslapot, memóriakártyát, hűtőmágnest, kulcstartót, vasútmodellt... és persze minden vonatos volt. :) Somival vettünk egy Nohab-os naptárat, és egy képeslapot a kisvasútról.
Na, aztán kimentünk a pálya mellé, ahol a hajtányok álltak szép libasorban. Mi Somival egy hajtány mellékkocsira kéretőztünk föl, és indultunk Csisztára. Az erre tartó vonalon vonat nem közlekedik a pálya rossz minősége miatt, de a hajtányok bírták a strapát. Kisebb-nagyobb megállásokkal - útközben Sínbiciklis hajtánya sajnos kissé lerobbant -, de elértük úticélunkat. Ott egy kicsit pihentünk, aztán visszaindultunk, de ezt az utat már Nyunyu hajtányán ülve tehettem meg! Hihetetlen jó volt! Más volt azokon a nagyobb járműveken ülni, amik négy, illetve hat sze- mélyesek voltak, mint ezen a falatnyi kis cuccon. Csak ültem, és néztem az elsuhanó tájat, és úgy éreztem egy kicsit, mintha lebegnék!
Lassan közeledtünk Imremajorhoz, szembetalálkoztunk Potóval, aki elkezdett futni utánunk, hogy fölkéreckedjen valahova, de senki nem vette föl. Pedig Tóth Gábor hajtányának a mellékkocsiján volt még vagy három szabad hely!
Az állomás felé több kisiklás is történt, szerencsére Nyunyuka hajtánya alattunk jól bírta a strapát, úgyhogy mi csak nevettünk a többieken, akik néha ugrottak egy nagyot, amikor hirtelen ledöccentek a sínről a kerekek. Aztán egyszer csak letörött Tóth Gábor hajtányának a mellékkocsijának az egyik kereke! Na, akkor azt otthagytuk az út szélén, később jött a Bözsivonat (a Kemencei Erdei Múzeumvasútról áthozott Bözsi nevű mozdonyka, meg egy szintén KEMV-es kocsi), és fölszedték. Miután beértünk az állomásra a fűtőház felé vettük az irányt. Nyunyuka hajtánya az utolsó néhány méteren fulladt ki! :( De nagyon jó volt ez a délután.
Este még egy menetrend szerinti vonattal elmentünk egy másik vonalat bejárni, így hát elvonatoztunk Somogyszentpálig, majd vissza. Majd elbúcsúztunk a többiektől, akik még kimentek Csisztára, mert ott volt a szállásuk. Ez után Somival mi is elmentünk a szállásunkra, és aludtunk egy jóó nagyot a kényelmes, puha franciaágyban, ez után a fárasztó nap után.

További képek: http://picasaweb.google.hu/Dreamer920831/BalatonfenyvesiGazdasGiVasT#