Mélázva ballag el mellettem a nap
Unottan nézek utána,
Ódon hang kong bennem, a bizonytalan,
A szándékot összekuszálva.
Révetegen sóhajt a fátyolos éj,
Hangját a távolba zengve.
Ugyan kihez röpíti szeszélyes szél
Ily keserűn nevetve?
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
2 megjegyzés:
én megmondtam h jó....;))
:)
Megjegyzés küldése