A rabiga kínjait letette már a nap bíbor fénye
Esteledik már, csak Te nem pihensz, lélek.
Lélek! Szilaj paripa! Ki kínt nem tűr hátán!
Elmúlik végül a bú a porba hullván.
Lélek! Ki jogot nem ismersz, csakis igazat!
Mondd, mi lesz vélünk, ha reményeink elhagynak?
Lélek! Gyöngédség szelíd liliomkoporsója!
De mégis, ha halunk, te hullsz először porba.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése