A bánathoz

Talán azt hiszed, balga lélek vagyok?
Oh, de hisz balga lélek az te vagy,
Te ábrándos mélabú!

S nem látod, mint menetelek egyre
Előre ásott sírom felé, melyen
Már ott függ a koszorú?

Szemeim homályán nem merengés ül.
Vak vagy tán, hogy nem látod meg: a lélek,
Hogyha sérült, álcát húz?